„Az alkotásaimban gyakran ábrázolok nagy, vonagló tömegeket. Közelről nézve minden kicsi figurának megvan a saját személyisége, célja és története, távolról nézve azonban nehezebb kivenni konkrét alakokat, és a grafika már majdnem átcsap absztrakcióba. Van egy kis A6-os rajzfüzetem, amit mindig magammal hordok. Bárhol bármikor eszembe juthat egy ötlet, így azt azonnal papírra tudom vetni – ez a grafika is így indult. Semmit nem rajzolok előre, a karakterek többnyire maguktól jönnek és alkotás közben fokozatosan kirajzolódik előttem, hogy hol helyezkednek el a kép keretein belül, kinek mi az adott sztorija, különcsége és hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Szeretek alkotás után 1-2 hónappal visszatekinteni a képeimre, van, hogy annyira aprólékosra sikerülnek, hogy még én is elfelejtem, mit hol helyeztem el rajtuk és jó érzés újra felfedezni őket.”